4.4. Stabil oldalfekvő helyzet kivitelezése 2

• Biztosítsuk a helyszínt! • Teremtsünk kontaktust! • Ha a sérült nem reagál, eszméletlennek tekintjük! • Hívjunk/hívassunk segítséget! • Amennyiben szükségesnek ítéljük, nézzünk bele a sérült száj- és garatüregébe, látunk-e légúti akadályt, pl. ételdarab. • A sérült fejét pozícionáljuk. (Esmarch-Heiberg féle műfogás/fejhátra- hajtás) • Vizsgáljuk meg a sérültet a tanult módon! • Ha tapasztalunk légzést, keringést, vizsgáljuk meg, hogy van-e kizáró oka a mozgatásnak. • Ha nem volt kizáró ok, térdeljünk a hanyatt fekvő, eszméletlen sérült mellé. Ha van a sérülten szemüveg, azt távolítsuk el, illetve a nagyobb tárgyakat, melyek nyomhatnak, vegyük ki a sérült zsebéből.   • A lábához közelebb eső karunkat csúsztassuk be a térdei alá, és amennyire lehet, húzzuk fel. (A sérült sarkai maradjanak mindig a talajon.) • Ezután a sérültet döntsük magunk felé, majd nyúljunk át a törzse felett, és a tőlünk távolabb eső karját helyezzük a törzs és a medence alá. (A sérült könyöke legyen kinyújtva.) • A sérült hozzánk közelebb eső kezét tegyük át a mellkasán keresztül az ellentétes vállára. • Majd a vállát fogjuk meg, és a felhúzott térdek alatt lévő kezünkkel, óvatosan fordítsuk át a sérültet. Vigyázzunk, hogy az átfordítás ne legyen gyors, mert a sérült feje a talajhoz csapódhat! • Egyik kezünket csúsztassuk be a sérült válla alá, amelyen fekszik, és emeljük ki azt. • A sérült fejét emeljük meg, és a másik kezét helyezzük a feje alá (a kar legyen könyökben behajlítva). • A sérült fejét ezután óvatosan szegjük hátra, a száját pedig nyissuk ki. • A térdben behajlított lábak közül a felül lévő lábat nyújtsuk ki. • A test legmélyebb pontja a talajhoz viszonyítva a száj- és az orrnyílás legyen. • Maradjunk a sérült mellett, és várjuk a segítséget.