2.1. Az eszméletlenség vizsgálata
Eszméletlen az a sérült, aki alvó ember benyomását kelti, és nem reagál a külvilág ingereire, pl. fájdalominger, hanginger (szólok hozzá, nem válaszol). Teremtsünk kontaktust a sérülttel, pl. köszönjünk vagy kérdezzük meg, mi történt, illetve eközben rázzuk meg a sérült vállát. Ha erre nem reagál, a sérültet eszméletlennek kell tekinteni. Nagyítás... Az eszméletlenség vizsgálata Az eszméletlenség veszélyei: • A körülmények miatt nem tud menekülni, pl. bennéghet a járműben. • Eszméletlenség esetén a sérült mechanikai veszélynek van kitéve az esetlegesen szájüregbe kerülő idegen testek miatt, pl. kitört fog. Ezek az idegen testek a légutakba kerülhetnek (aspiráció), ami a sérült fulladását okozhatja. • Az eszméletlen sérültnél az izmok tónustalanná válnak, ezért a nyelve hátraesve légúti akadályt képez, és fulladást okoz. • Veszély még, hogy csökkennek vagy teljesen megszűnnek a reflexei, pl. köhögési reflex. A szájüregében ilyenkor felgyülemlő váladék (pl. nyál, vér, hányadék) nem tud távozni, és a tüdőbe kerülve szintén fulladást okozhat. Ezeket a veszélyeket meg kell akadályoznunk, ezért az eszméletlen sérültnek mindig ellenőrizzük a szájüregét. Amennyiben idegen anyagot (pl. vér, hányadék) látunk benne, vagy a sérült nyelve hátra van csúszva, szabadítsuk fel a légutat: töröljük ki a száj-garat üreget. Ha a sérültnek műfogsora van, és az mozog vagy elmozdult (de csakis akkor), vegyük ki a szájából!